Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplő Nagykanizsaiak!  
 
1848 - példa. Annak a példája, hogy sok egyformán gondolkodó magyar ember, mint azt a történelem már oly sokszor bebizonyította, képes tenni az országért, a nemzetért, a hazáért.  

 
Az 1848. márciusi események sorsfordítóak voltak. Megalakult az első független és felelős magyar kormány. A márciusi ifjak kihirdették a 12 pontot, békét, szabadságot és egyetértést akartak. Jogokat követeltek és sajtószabadságot, felelős minisztériumot, országgyûlést és törvény előtti egyenlőséget.

 
Bár az első független magyar kormány mindössze fél évig állt országunk élén, nevükre, tetteikre mindig emlékezni fogunk. Az általuk hozott törvényeket, tevékenységüket nemzetünk sikertörténeteként tarthatjuk számon, annak ellenére, hogy végül a magyarság szabadságharcát vérbe fojtották.  

 
A kivívott szabadságot idegenek verték le, cselszövéssel, megfélemlítéssel és túlerővel.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
Az 1848-as forradalom azonban nem ért véget. Minden márciusban megszületik a szívünkben. Emlékezünk elődeink hőstettére, hogy fegyvert fogtak szabadságukért.

 
A 48-49-es hősök nevét csak töredékesen ismerjük, azt azonban tudnunk kell, hogy az akkor még csak ideiglenes szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki. A szabadságot az alkotni képes, a közös célokért tenni tudó és akaró egyének teremtették meg. A polgári forradalom lehetőségét és esélyét az egyes emberek összefogása teremtette meg.
 
Akaratukat összekovácsolta, erejüket megsokszorozta, hogy tudták: nagy dolgokra képesek, ha összefognak.
 
ők is bebizonyították: egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.
 
A nemzet összetartozásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. Ezzel válnak máig érvényessé Petőfi szavai: „Bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon.”
 
Tisztelt Ünneplő Egybegyűltek!
 
A nemzeti összetartozás máig élő ereje biztosította, hogy az elmúlt négy évben Magyarország megújult. És nemcsak fizikai, hanem szellemi és lelki értelemben is.  
 
A 2010-re felhalmozódott keserûség teremtő erővé változott, és közös munkánk gyümölcseként, akárcsak 1848-ban, Magyarország 2010 után is új útra lépett.  

 
Senki sem vonja kétségbe, hogy Magyarország ma már a jövőbe tekint, a maga útját járja, és erősebb, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Pedig nagyon nehéz és hosszú utat kellett megtenni idáig, hiszen egy csőd szélén tántorgó, morális és gazdasági válságba süllyedt országot kellett új, reményteli pályára állítani.
 
A kiutat megtaláltuk, és ezt most már Európában is egyre több helyen a magyar útnak nevezik. Hiszen megvédtük magunkat a bankokkal, a monopol pozícióban lévő szolgáltatókkal, sőt, még a brüsszeli bürokratákkal szemben is.
 
Mindezt közösen, egymást támogatva. Mi sem arctalan tömegként, hanem alkotni képes, a közös célokért tenni tudó és akaró egyének közösségeként. Példát merítve 1848-as hőseink erejéből, bátorságából.  
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!   
 
Mi, mai magyarok ugyan nem foglaltuk 12 pontba a legsürgetőbb, legfontosabb teendőinket, mert 2010-ben mindaz, amit tenni kellett, nem is volt összefoglalható 12 pontban.  
 
De pontokba foglalás nélkül: megmentettük a nyugdíjrendszert, és emeltük is a nyugdíjakat. Elértük, hogy megszûnt Magyarország ellen a túlzottdeficit-eljárás. Több százezer devizaadósnak segítettünk, kiszabadítottuk az adósságcsapdából a kórházakat és az önkormányzatokat, emeltük a pedagógus béreket, és ami talán a legfontosabb, növekvő pályára állítottuk a gazdaságot, amelynek eredményeként ma már több mint négy millióan dolgoznak és folyamatosan csökken a munkanélküliség. Mindehhez nullához közeli infláció társul. És lehetne sorolni az eredményeket tovább.

 
És Kanizsa is jól teljesít.  
Ma már mi is optimistán tekintünk, tekinthetünk a jövőbe, hiszen a közösen végzett munka eredményeként Nagykanizsa egy folyamatosan fejlődő, épülő város lett.  
 
Sok-sok apró lépés, beruházás teszi világossá azt a stratégiát, amely mentén haladva a város elindult a hosszú távú fejlődés útján.  
 
Ilyen például a csatorna-beruházás, a belváros rekonstrukciója, a százmilliós nagyságrendû víziközmû-fejlesztés, több intézményi felújítás, a hulladékdepó fejlesztése. A lajstrom nagyon hosszú, de ki kell emelni még a bölcsőde és óvoda, valamint a játszóterek egy részének felújítását és a mûfüves pályaépítést is.  
 
Mindezek következtében is, Nagykanizsa kezdi visszanyerni azt az európai rangot, amely évszázadokon keresztül a sajátja volt.  
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
Városunk és térsége ma már gazdasági szempontból is vonzó terület, hiszen tudásunk, munkakultúránk, logisztikai és ipari adottságaink, valamint hagyományaink ötvözete megteremtette ennek alapját. Munkahelyteremtő beruházások biztosítják, hogy Nagykanizsán is egyre többen élnek segély helyett munkából, és egyre erősebb, stabilabb és nagyobb az a polgári réteg, amely a várost előre viszi.  
 
Kedves Ünneplő Polgárok!
 
További terveink megvalósításához, az elkövetkezendő évek munkájához is erőt meríthetünk 1848-ból. Az összefogás, a közös akarat példája adott, és azt is látjuk: együtt nagy dolgokra vagyunk képesek.  
 
Amikor feltûzzük a kokárdát, akkor ezt nemcsak büszkeséggel tesszük, hanem erős reménysugárral is a szívünkben. Mert reméljük, hogy azt a lelkesedést ami mozgatója, motorja minden forradalomnak, így az 1848-asnak is az volt,  visszanyerhetjük és újra átéljük. És erre a lelkesedésre szükségünk van a jövő építéséhez, az előttünk álló, nagy feladatokhoz is.  
 
Ahogyan Széchenyi István mondta:
"Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő."
 
Ezt szem előtt tartva kell mindig visszanyúlnunk elődeink hős tetteihez, hogy azzal a lelkesedéssel dolgozzunk a jelenben a jövőnkért, Nagykanizsa, az ország és a nemzet jövőjéért.
 
Ha jelenünket a múltunkból fakadó tudással éljük, nem kell félnünk a jövőtől. Erre tanít minket Széchenyi István, és erre tanít minket az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepe.
 

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a magyar nemzet polgáraiként büszkén nézhetünk a múlt tükrébe, és erőt meríthetünk belőle a jövő kihívásaihoz.
 
Ha erősen él bennünk egy szebb, szabadabb jövő reménye, és képesek vagyunk együtt, egymásra támaszkodva nekirugaszkodni a megvalósításnak, akkor méltók lehetünk 1848 örökségéhez.  
 
Ebben segít nekünk minden évben március 15-dike, ez ad értelmet az ünnepségeknek, megemlékezéseknek. Ezt jósolta meg már két nappal a forradalom kitörése után Jókai Mór, amikor azt írta:
 
Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére és történetalkotó alakjaira!
 
Így teszünk mi is, a sikeres jövőbe vetett erős hittel! Készen a további munkára, Nagykanizsa és Magyarország további építésére.